Ki gondolta volna, hogy egy átlagos szerda délután megpillantom azt a lányt, akit ma már az életem értelmének hívok?
Én biztosan nem.. De így történt.
Kosarazni mentem azon a délutánon is, mint minden más szerdán, de várnom kellett egy teljes órát, mert még valamelyik osztálynak tesije volt.. .. Így visszaemlékezve teljesen megérte, de nem a sport miatt. Hanem mert megláttam azt a lányt.Semmit sem tudtam róla, de az a természetes mosoly és úgy az egész lénye elvarázsolt. Már akkor tudtam, hogy csak vele szeretnék lenni. Még pár szót is váltottunk, mert felmentett volt. Csak tipikus tinidolgokat beszéltünk meg, például hogy mi újság meg hasonlók. Percekkel később megszólalt az óra, és egyben a párbeszédünk végét is jelző csengőszó. Elköszöntünk egymástól, és Ő haza, én pedig kosárlabdázni mentem.
[Egy nappal később]
Ráírtam a titokzatos lány egyik osztálytársnőjére, hogy ki volt az a lány, aki fel volt mentve, mert fájt a térde (szószerint így volt, nem vicces :D) és válaszul kaptam azt a nevet...
